Az álmom és a fiam története egy alkotásban

 

A titok!

 

Azt mondják, ha álmodunk, valóságos képeket látunk az életünkből, gondolatainkból, érzéseinkből, vagy bárhonnan ami ott van bennünk, legbelül. Az álmok képeket rögzítenek és vetítenek ki egy hófehér vászonra, a lelkünk vásznára. Melyet ébredéskor az idő elhomályosít, majd köddé válva elszáll az idővel, hogy újra, új almok szülessenek a helyébe.

Én egy álmomat festettem meg s most mesélem el történetét.

Tejfehér ködben mosolyogva jött felém az apóka.

Szakálla deres, arca élettel teli és mosolyra húzódó ajka bajsza alól így is látszódott.

Mosolygós szeme összhangot adva szeretet arcának.

Nem szólt csak nézett mosolyogva csillogó szemekkel s felemelte két kezét.

Egy régi ütött kopott dobozkát tartott a kezében. Felém nyújtotta. Csak néztem a smaragdzöld dobozkát melytől szebbet még soha nem láttam. A sarkait egybefogó aranypántok megcsillantak a szeme fényében. Az egyszerű kis zár már kopottas volt talán kovácsolva lehetett. Anyaga elütött az arany díszektől, de mégis teljessé tette a dobozka egyszerű szépségét.

Szólni sem tudtam… csak néztem hol a dobozkát hol a mosolygós apókát.

Majd a dobozka kinyílt.

Addigi csodálatom, amit a dobozka kiváltott… átváltott egy különös érzéssé…

A dobozka belsejét zöld és fehér selyem borította.

Egy ezüst szív alakú óra halk kattogása jelezte az idő múlását. Mellette egy tükör miben arcom körvonalát láttam meg egy pillanatra.

A dobozka így már több volt.  Egy ékszeres ládika.

Más különöset nem véltem felfedezni benne, de mégis az az érzés amit éreztem felülmúlhatatlan volt.

Kábulatom addig tartott, amíg az apóka meg nem szólalt.

-        Megmutatom a ládikó titkát. - mondta bársonyos hangján mintha ő maga is a dobozkához tartozott volna.

Nem szóltam, tudta a választ.

Megfordított a a dobozkát és kihúzott egy rajtett kis fiókot…

Rám mosolygott.

Szólni akartam várjon még…..

Majd ahogy jött a tejfehér köddel együtt… elment.

Én ott maradtam…. amíg el nem jött értem a reggel.

 

 

A reggel.

Már ébren voltunk.

Fiam mesélt hat pillangóról.

A pillangók története?

Nem pillangók voltak, hanem hat molylepke repült be a szobába….

Talán a fényre jöttek be rést találva magunknak….talán így kellett történnie nem tudom.

De meg kellett álmodni, élni, hogy egy meseszerű egyszerű alkotás elmeséljen Önnek egy igaznak hitt történetet.

Pár nap telt el az óta még mindig gondolok rá.

Még hasonló dobozkát sem találtam a neten, hiába kerestem.

Az apóka lehet, hogy a ládika készítője volt és megmutatta nekem azt a csodálatos alkotását, ami a múltba veszhetett a titokkal.

 Lehet, nekem kell átadnom másnak az álmom, hogy az ékszeres ládika elkészüljön.

 Újra… egy álomból.

(viszont én is hagytam a képen egy titkot)

-Lina-

 

 

...a csillakogat is....

Magántulajdonban

 

Oldal: Néha egy kis más:) álmok és valóság
Lina - © 2008 - 2024 - angyalecset.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat